Nem vagy hibás, nem kell megjavítani

Nem vagy hibás, nem kell megjavítani.

Dőlnek a címkék felém mindenféle írásokból: "érzelmileg éretlen", "traumatizált", "szorongó kötődésű", "elkerülő kötődésű", "normális" ... stb stb ....

És néhány írás nagyon jó, tanulságos, segít megérteni!

Viszont sok olyan, mintha egy pecsétet nyomna, hogy na márpedig ő és ő ilyen, punktum.

Amit én gondolok:

1. A változás lehetősége mindenkinek adott

2. Senki sem tökéletes, hibátlan, megszerelt, kijavított.

Mindannyiunk életében történtek jó és rossz dolgok, amikre valahogyan reagáltunk.

Vannak olyan reakciók, amik hiedelmeket hoztak létre, viselkedési mintákká váltak, alakítottak olyanná, amilyen éppen most vagy. Az éppen mosttal kár hadakozni, az van és kész. Elfogadni lehet és tanulni belőle, ez az első lépcső:

Igen, ez és ez vezetett ide, megértem, miért vagyok olyan amilyen.

A második lépcső:

Tudatosan döntök, hogy milyen szeretnék lenni. Észreveszem, hogy "szűk a cipő" és kiszállok belőle.

Azért, mert illik rám egy minta leírása nem lettem "hibás", javításra szoruló termék. Nem vagyok jó vagy rossz. Csak vagyok. Mint mindenki.

Fotó: Steve Johnson