Interjú a Szégyennel

Interjú a vámpírral. Vagyis a Szégyennel.

18+

A történet szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük egyes valóságokkal csupán a véletlen műve.

Sötét szobasarok.

Szégyen: Mit képzelsz magadról? Képes vagy itt kuporogni? Mondjuk tőled nem is vártam mást…

Tudattalan: De hát mit rontottam el?

Szégyen: És még képes megkérdezni… Hát nem látod mi van körülötted? Ez a rumli szerinted kinek a hibája? Hát nem is az enyém…

Tudattalan: Rendet fogok rakni, de elfáradtam, kérlek csak had legyek itt a sarokban.

Szégyen: Látom, hogy tőled csak ennyire telik. Ugyanaz a műsor, mint mindig. Nem csodálom, hogy egyedül vagy. Téged nem lehet elviselni.

Tudattalan: Kérlek, maradj csendben. Nem bírom ezt hallgatni.

Szégyen: Gyenge vagy, még tükörbe sem mersz nézni. Meg is értem. Ilyen fejjel én se mernék. Látom fodrászhoz megint nem sikerült bejelentkezni. Az otthoni mackó a hurkáidat szépen kiemeli. Ízléses. Gratulálok.

Tudattalan: Hagyd már abba! Elegem van belőled! – Zokogás.

….

Szégyen: Új nap, új lehetőségek ugye? Na de nem neked, ide nem osztottak elég észt ehhez, ugye? A diploma is kihányva fekszik az egyetem kövén. Majd a takaírtónő feltakarítja.

Tudattalan: Hagyd abba!

Szégyen: Semmi baj butuskám, nem vártunk mást, mondtam már neked. Senki sem várt tőled ennél többet.

Tudattalan: Elég volt!

Szégyen: Igen? És mit csinálsz? Na? Mi a megoldás?

Tudattalan: Nem tudom…

Szégyen: Mindjárt gondoltam.

….

Szégyen: Nézd, az az ember kiszúrt, hogy méreget. Nézd meg gyorsan nem lett e kávés a pólód. Itt valami gáz van.

Tudattalan: Úr isten, tényleg néz. Mi lehet a baj? Biztos leborítottam magam valamivel megint.

….

Szégyen: Szerintem jó lenne, ha ma itthon maradnál a sarokban. A mai teljesítményed alapján jobb lenne, ha nem mennél emberek közé.

Tudatosság: Rendben, ma itthon maradok és rád figyelek. Mit szólsz?

Szégyen: Végre egy épelméjű gondolat… Ez igazán szokatlan tőled.

Tudatosság: Meg szeretném érteni honnan jöttél.

Szégyen: Pfff, hát még ezt sem tudod?

Tudatossság: Elfelejtettem. De most szeretnék figyelni rád.

Szégyen: Elfelejtettem… Gratulálok.

Tudatosság: Elfogadom, ha most nem szeretnél kapcsolódni. De tudd, hogy figyelek rád.

Szégyen: Összezavartál.

….

Tudatosság: Hahó Szégyen! Itt vagy? Szeretnék veled beszélni.

Szégyen: Persze, hogy itt vagyok. Én nem megyek sehova, tudod jól.

Tudatosság: Honnan jöttél?

Szégyen: Ha meglátsz, el fogsz küldeni. De én itt akarok maradni.

Tudatosság: Nem foglak elküldeni. Csak szeretnélek megérteni. Szeretnélek elfogadni.

Szégyen: De hát tudod, hogy mennyire fontos, hogy ne lássanak olyannak, amilyen vagy. Nehogy kiderüljön, hogy mennyire kevés vagy. Vagy épp túl sok. Mikor melyik. Hát én sem fogom megmutatni magam Neked. Nem vagyok bolond.

Tudatosság: Nem vagy bolond. Biztonságban vagy.

Szégyen: Pff… Biztonság. Ne nevettess…

….

Tudatosság: Hahó Szégyen! Beszélhetünk?

Szégyen: Nem is tudom…

Tudatosság: Honnan jöttél?

Szégyen: Emlékszel amikor kicsik voltunk és elmentünk abba a szép új ruhába az oviba? Annyira boldogok voltunk, hogy milyen csini! Pörgős szoknya. Jajj, de szerettem. Egészen az ajtóig, ahol az óvónéni ránkszólt, hogy egy ilyen duci kislánynak nem kellene ilyen ruhát hordani és jó lenne, ha a lábam elé néznék mielőtt ezt is összesározom.

Tudatosság: Emlékszem. Szívem, nincs semmi baj, gyere bújj ide. Nagyon csinos voltál. Mesélnél még kicsit? Szerintem lehet itt még valami, amitől ilyen szép nagyra nőttél.

Szégyen: Van, ahova nem szeretnél odanézni.

Tudatosság: Szeretnék odanézni. Készenállok.

Szégyen: Én nem hiszem, hogy erre készenállsz.

Tudatosság: Figyelek rád.

Szégyen: Emlékszel, amikor az a fiú hozzádért… Akarnod kellett volna. Azt várta tőled. De nem feleltél meg. Nem tudtad akarni. De nem tudtál elég hangosan nemet sem mondani.

Tudatosság: Emlékszem.

Szégyen: Egy szörnyeteg vagy. Nem tudod azt tenni, amit elvárnak Tőled!

Tudatosság: Nem vagyok szörnyeteg. Az a fiú volt a szörnyeteg.

Szégyen: BUTASÁGOKAT BESZÉLSZ!

Tudatosság: Had öleljelek meg!

Szégyen: NEM NEM NEM! HAZUDSZ!

Tudatosság: Nincs semmi baj! Haragudj nyugodtan! Üvölts!

Szégyen: Eddig is üvöltöttem, de nem is figyeltél rám!

Tudatosság: Tényleg nem figyeltem. Sajnálom. De most már itt vagyok. Figyelek rád. Minden rendben lesz.

….

Vége.

Fotó: Sergey Meshkov pexels